René Magritte
(festőművész, szobrász)
„Szeretem az eleven szerelmet, a felforgató humort, a lehetetlent és az illúziót. Szeretem a fiatal, szabad emberek nevetését. Gyűlölöm a lemondást, a türelmet, a hivatásos hősiességet és minden kötelező szép érzést. Félek, hogy megismerem a korlátaimat.” (Magritte)
René Magritte
Magritte feleségével
A belgiumi Lessines-ben született 1898. november 21-én. 1912-ben anyja öngyilkosságot követett el, a Sambre folyóba vetette magát. Két hét múlva találták meg, a fejét hálóinge fedte. Magritte jelen volt a holttest kiemelésénél. Anyja lebegő holttestének képe, arcát takaró ruhája ihlethette számos festményét. 1916-18 között a büsszeli Académie Royal des Beaux-Arts -ban tanult 1916-tól 1918-ig. Később egy tapétagyárban dolgozott, ahol poszter- és hirdetésterveket készített. 1922-ben feleségül vette Georgette Bergert. 1926-ban készítette első szürrealista festményét, az Elveszett zsokét. 1927-ben pedig megrendezte első kiállítását Brüsszelben, túlnyomórészt absztrakt művekből. A kiállítás sikertelensége miatt azonban depressziósan Párizsba költözött 1927 és 1930 között. Itt ismerkedett meg Giorgio de Chirico-val, aki nagy hatást tett rá. Brüsszelbe való visszatérése után találkozott André Bretonnal és szürrealista barátival Joan Miróval és Salvador Dalíval. Magritte hasnyálmirigyrákban 1967. augusztus 15-én. halt meg. [36 ]
Fiatal korától átlagon felüli képzelőerejét René Magritte a festészetnek szentelte, ami lehetővé tette számára, hogy álmait és vízióit képekké varázsolja. Életműve a szürrealista mozgalom része, ő volt az egyik legjellegzetesebb képviselője ennek az irányzatnak. Magritte festészete azonban, amely titokzatos gondolatvilágának visszatükröződése, nem emlékeztet egyetlen más stílusra sem. Művészete az irreális és a hétköznapi csodálatos és váratlan találkozásán alapul. Ebben hasonlít Giorgio de Chiricóhoz és a dadaistákhoz, akikkel megosztja érdeklődését a furcsaságok és a gúny iránt. [37]
Magritte: A képek árulása
Képein gyakran jelennek meg egyszerű tárgyak szokatlan kontextusban, új jelentést kölcsönözve a megszokott dolgoknak. A tárgyak más jelentenek, mint aminek látszanak, tipikus technika nála. „A képek árulása” (La trahision des images) festményén egy pipa látató, oly módon komponálta, hogy az dohányreklám érzetét keltse. A pipa alá ecsettel írta: „ez nem egy pipa” (Ceci n est pas une pipe),mely ellentmondásnak tűnik, de gyakorlatilag igaz – a festmény nem egy pipa van – ez a pipa képe. Magritte hasonló módon festett meg egy almát. A gyümölcsöt realisztikusan ábrázolta, majd belső felvételt készített róla, hogy ezzel is tagadja a tárgy valódi alma voltát.
Magritte: A terapeuta
Magritte az alábbiak szerint fogalmazott festményeiről: „Képeim látható alakok, melyek semmit sem titkolnak, misztériumot hordoznak. Amint nézik a képeket az emberek, ezt az egyszerű kérdést teszik fel maguknak: Mit akar ez jelenteni? Nem jelent semmit, mert a misztérium nem mást jelent, mint az ismeretlent.” [38]
képzelmészek 